Március 15. – amikor valaki végre kimondja: „Most vagy soha.”

Van az a pont a történelemben, amikor egy társadalom rájön: ezt így tovább nem. 1848. március 15-én Pesten egy maroknyi fiatal pontosan ezt mondta ki. Ezt mondta ki, pedig nem volt hatalmuk, nem volt „hivatalos felhatalmazásuk”; volt viszont bátorságuk.

A Pilvaxból indulva Petőfi Sándor, Jókai Mór és társaik megfogalmazták azt a néhány gondolatot, amelynek középpontjában a szabadság, a törvény előtti egyenlőség és a felelős kormányzás állt.

Nem bonyolították túl. Nem hosszú konferenciákon vitatták meg. Egyszerűen kimondták. A „Most vagy soha” nem egy szép irodalmi mondat volt, hanem egy pillanat felismerése. A felismerésé, hogy vannak helyzetek, amikor a változás nem kényelmi kérdés, hanem szükségszerűség.

Érdekes módon a történelemben ezek a pillanatok ritkán születnek az idősebb, óvatosabb generációk nappalijában. Sokkal inkább a fiatalok fejében; azokban a fejekben, akik még hajlandók kérdezni, vitatkozni, és néha azt mondani: „Lehet, hogy ezt újra kell gondolni.”

Március 15. ezért nem csak egy történelmi esemény, nem csak zászló, nem csak egy kokárda vagy egy ünnepi műsor. Március 15. emlékeztető arra, hogy a szabadság, az egyenlőség és az emberi méltóság nem magától értetődő állapot. Ezekért az eszmékért minden korszakban újra és újra ki kell állni nem csak gondolatban és szóban, hanem felelősségben és tettekben is.

És ebben a történetben a fiataloknak mindig fontos volt szerepe. 1848-ban is.
És minden korszakban, amikor a történelem új kérdéseket tesz fel.

Ma délben mi is megemlékeztünk 1848-1849 hőseiről, köszönjük szépen a színvonalas műsort a 11.A osztály tanulóinak és osztályfőnöküknek Horváth Judit tanárnőnek.